Milánó

Miért érdemes Milánóba utazni?

Manapság honfitársaink ezrével utaznak Olaszországba. Sokan nem is először készülnek Európának e napsütötte, gyönyörű, természeti szépségekben és műemlékekben végtelenül gazdag országába. De Milánó és az észak olasz tóvidék rendszerint kimarad a programból. Különösen az eslő itáliai utazás alkalmával. S ezt nem is lehet csodálni, mert aki akár Ausztrián, akár Szlovénián át utazik Olaszországba, északon rendszerint csak Velencében szakítja meg útját, hogy minél több ideje maradjon Firenze, Róma, Nápoly, a csodálatos toszkánai vagy az Adriai-tengerpart számára. Milánó, csakúgy min az észak olasz tóvidék, kiesik a magyar turisták szokásos útvonalából. Kivételt csak a Garda-tó jelent, amelynek nyugati partján a legtöbb magyar látogató végigutazik, vagy oda-, vagy visszafelé, feltéve, hogy a Brenneren vagy a Dolomitok északkeleti sarkában, San Candidónál lépi át a határt. A világhírű nyugati Gardesana így beleesik az útvonalba, s nem kevesen akadnak, akiket vonz Desnenzano és Sirmione híre, és ezért a tó déli partjára is kitérőt tesznek.

De ez a tóvidéknek csak a pereme, Annak pedig, aki továbbkerül nyugat felé, három-négy napot minimálisan rá kell szánnia arra olaszországi vakációjából, hogy legalább vázlatos képet kapjon az észak olasz tóvidék varázslatos tájairól. Aki pedig oly szerencsésnek mondhatja magát, hogy másodszor vagy harmadszor látogathat el Itáliába, annak azt ajánljuk, ez egyszer ne gondoljon arra, hogy a tengert is láthatná, Sorrentót és Caprit, műremekekben és történelmi emlékekben is gyönyörködhetne Firenzében, Ravennában és Rómában. Képzelje magát egy tenger nélküli országba, ahol „csak” hegyek vannak, meg tavak és folyók. Ha pedig műemlékeket szeretne látni, ezekben itt, az ország északi részében is bőségesen része lehet. A turista számára talán az okozza a legnagyobb meglepetést, hogy az észak olasz tóvidék, ez a természeti szépségekben páratlanul gazdag táj, mennyi műemléket is rejteget. E kifejezés, hogy „rejteget”, alighanem találóbb, mint ha azt mondanánk, hogy „tár a turista elé”, mert az olaszok kevésbé propagálják az északon látható műremekeket – inkább az ország szívébe és délre csábítják –, s gyakran bizony keresgélni kell azt a villát, szobrot, templomot vagy keresztelőkápolnát, amelyet az Észak-Olaszországról szóló kevés bédekker megtekintésre ajánl.

S ha az észak olasz tóvidékről talán téves nézetek élnek az emberekben, és kevesebbet várnak tőle, mint amennyit nyújt, fokozottan el lehet ugyanezt mondani Lombardia fővárosáról, iparának, gazdasági életének központjáról s egyben Itália második legnagyobb városáról, Milánóról. E csaknem másfél milliós metropolis első látásra kétségkívül inkább modern európai nagyvárosra, mintsem történelmi emlékekben és műkincsekben dúslakodó olasz cittára emlékeztet. Forgalma akár Frankfurté vagy Bécsé, modern felhőkarcolói akár Chicago, vagy Toronto városképébe is beleillenének.

De van Milánónak egy másik arca is. S ezt az arcát is érdemes megismerni annak a magyar turistának, akit elsősorban a történelmi és műemlékek vonzanak Itáliába. Ebből a szempontból Milánót bizony félreismerik és kissé le is becsülik honfitársaink.

Igaz, hogy maguk az olaszok is gyakran kissé félvállról beszélnek róla. Különösen a közép- vagy a délolaszok… . Pedig rengeteg itt is a látnivaló. Megtalálható Milánóban is a román és a gótikus építészet számos remeke csakúgy, mint a reneszánszé vagy a barokké. Nagy műélvezetben részesíti a „nagy” reneszánsz festészet és szobrászat rajongóit, de a zene és az opera híveit is. S mindezt Európa egyik gazdasági központjában találja meg a látogató.

Milánót tehát feltétlenül látni kell. Itt van a dóm, az építészettörténet egyik legvitatottabb, de a maga nemében kétségkívül egyedülálló épülete. Itt van Leonardo Utolsó Vacsorája, és nem is igaz, hogy már élvezhetetlenné kopott. Mai állapotában is páratlan élményt nyújt. Itt van a Viktor Emánuel Galéria, amely épp olyan jellegzetessége Milánónak, mint mondjuk a világhírű Scala.

Érdemes egy vakációt Milánónak és az észak olasz tóvidéknek szentelni. Aki e tanácsot megfogadja, nem jut kevesebb élményhez, mint az, aki Itália egyéb városait, tájait látogatja. Mást kap, de szintén élvezeteset és maradandót.