Marokkó

Miért érdemes Marokkóba utazni?

Marokkó a Földközi-tenger nyugati bejáratának stratégiai pontján helyezkedik el, egy lépésre Európától, de tájainak, városainak hangulata összetéveszthetetlenül közel-keleti. Az ország hosszú ideje az európaiak, a kereskedők és turisták hatása alatt áll, de ez a hatás korántsem egyirányú. A Gibraltári-szorosnál amely egy pontjánál mindössze 13 km széles a VIII. században az észak-afrikai mórok beözönlöttek Spanyolországba, és magukkal hozták építészetüket és vallásukat ezek büszke emlékei ma is állnak. 1085-től az újonnan létrejött marokkói Berber Királyság fontos szerepet játszott az iszlám vallás spanyolországi dominanciájában. Idővel a spanyolok, majd a franciák uralták Marokkót, bár soha nem olyan mértékben, mint más észak-afrikai országokat. Ma Marokkó egyike az Afrikában még megmaradt három királyságnak; konzervatív ország, amely szoros kapcsolatot próbál tartani más arab országokkal, és szilárdan Nyugat-barát. Mindazonáltal a szomszédos Nyugat-Szahara ritkán lakott területei iránti követelése évekig tartó költséges háborúba rántotta.

Marokkó területe 446 550 négyzetkilométer, atlanti-óceáni partja 1400 km, földközi-tengeri partja 400 km hosszú. A kirívó ellentmondások országa: a magas, zord hegységek mellett, amelyek csúcsait télen hó borítja, ott van a Szahara forró vidéke, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger zöld és megművelt partja. Az országot délnyugat-északkeleti irányban az Atlasz hegység osztja ketté, amely Algérián át Tunéziáig húzódik. A hegyektől északra, az Atlanti-óceán mentén termékeny tengerparti síkság található; délen az oázisokkal tarkított sivatag. Északon a Rif-hegység 2456 méter magasra emelkedik, a Középső-Atlasztól a Táza-szoros választja el. Távolabb, déli irányban találjuk a Magas-Atlasz vonulatát. Délnyugaton az Antiatlasz hegység képez magasított karimát a Szahara széle körül.