Budapest

A világvárosias arculatú Budapesten az ország lakosságának kereken egyötöde, kétmillió ember él. Igazgatási területe 525 km2, melyből 173 km2 a Duna jobb partján, 352 km2 a bal partján fekszik. Határainak hossza 124 km, kiterjedése észak-déli irányban 25, kelet-nyugati irányban 29 km. Mértani középpontja Kőbányán, a Martinovics téren van, az északi szélesség 47° 28′ 56″ és a keleti hosszúság 19° 08′ 10″ alatt. A város távolsága az Atlanti-óceántól (Bordeaux) 1470 km, a La Manche-csatornától 1350 km, a Balti-tengertől (Gdansk) 780 km, az Adriától (Rijeka) 480 km, a Fekete-tengertől (Constanca) pedig 820 km. Területe 23 kerületre oszlik, az I., a II., a III., a XI. és a XII. Budán, a XXI. a Csepel-szigeten, a többi Pesten található.

Budapest tengerszint feletti magassága egyenlőtlen. A pesti oldal lényegében síkság, nagyobb része 100-150 m között fekszik, a budai oldal felszínét a Budai-hegység teszi változatossá, a város e része 100-250 m közötti völgyekben, medencékben, lejtőkön helyezkedik el. Legmagasabb pontja a jobb parton a János-hegy (529 m), míg a pesti oldalon a rákoskerti Erdő-hegy (242 m). A Duna szintje a szokásos vízálláskor 96,5 méterre van a tengerszint felett.

A két különböző arculatú Duna-part történelmi fejlődése is különböző volt. Pest a közép- és újkoron át iparos- és kereskedő település, míg Buda erődített királyi székhely, stratégiai fontosságú város volt. A Budától északra fekvő mezőgazdasági jellegű Óbudának a 14-15. századi királynői vár és az egyházi intézmények adtak jelentőséget. 1872-ig mindhárom város független volt, s bár még most is megvan mindegyiknek a külön hangulata, különbözőségük az elmúlt évtizedek során, az új lakótelepek építésével jelentősen csökkent.

Ha az egyes városrészek úthálózatát, a beépítés módját nézzük, akkor lényeges különbségeket találunk. Pest középkori magja a Kiskörút és a Duna által határolt mai Belváros volt, bár ennek hajdani utcahálózatát a múlt század végén eléggé megváltoztatták. A Kiskörúton kívül fekvő városrészek pedig a múlt század közepétől alakultak ki. A nagyjából sugarasan kiinduló főútvonalakat a Kiskörút, a Nagykörút és a külső körút kapcsolja össze. A mellékutcák nagy része ezekkel a főútvonalakkal párhuzamos, vagy rájuk merőleges. Buda középpontja a Várhegyen volt, ahol a földrajzi adottságok eleve meghatározták az utcahálózat vonalát. Ugyanez jellemzi a Várhegy és a Duna között fekvő Vízivárost is. Az úgynevezett budai kiskörút – Margit körút, Vérmező út, Krisztina körút, ill. Attila út – a Dunától kiindulva a Várat és a Vízivárost öleli körül, hogy ismét a Dunához érjen. A belőle kiágazó budai nagykörút a Magyar Jakobinusok terétől az Alkotás utca, Budaörsi út, Villányi út, Karinthy Frigyes út és Irinyi József utca vonalán át közelíti meg a Dunát. Az ettől nyugatabbra elterülő városrészek úthálózata a hegyes-dombos terephez alkalmazkodik. Óbuda eredeti úthálózata az új lakótelepek építésével jelentősen átalakult. Fő tengelye, a Lajos utca, Pacsirtamező utca, Szentendrei út vonala azonban még a római kori limes út nyomát követi.