München utazási ajánlatok

A volt Ágoston-rendi templom (Augustinerkirche – az Ettstrasse sarkán) kolostortemplomnak épült 1291-ben, majd 1449-ben háromhajós-gótikus bazilikává építették át. 1621-ben barokkosították. A rend feloszlatásától, 1803-tól, vámházként szolgált, 1966-tól pedig a Német Vadászati Múzeum (Deutsches Jagdmuseum) gyűjteményét mutatja be. A kolostorban a rendőrség helyezkedett el.

A Miasszonyunk temploma (Frauenkirche – Frauenplatz), a dómnak is nevezett késő gótikus, hatalmas csarnoktemplom egy kis román kápolna helyén 1468-1488 között épült a neves J. Ganghofer (eredeti nevén: Halsbach) irányításával. Méretei lenyűgözőek: hossza 109 m, szélessége 38,5 m, magassága 58 m. 99 m-es kettős ikertornya a város majd minden pontjáról látható. (A tornyok 1525-ben kapták meg főkötőnek becézett sisakjukat.)

A magasba törő keskeny hajókat elválasztó oszlopsor az „ördög lábnyománál” (Teufelstritt) álló elől eltakarja a XIV-XV. századi üvegablakokat. A szentélyben megőrizték a XV-XVI. század fordulóján faragott 46 faszobrot, s az újjáépített, egyszerű főoltáron P. Candid 1620-ban készített oltárképét. A torony alatti kápolnában és kriptában hercegeket, királyokat temettek. A toronyba felvonó visz fel.

A Marienplatz München központja, az S-Bahn és az U-Bahn, no meg a turisták találkozópontja.

A Mária-oszlop (Mariensaule) I. Miksa választófejedelem 1620-as és 1632-es hadi sikereinek emlékét hirdeti. Magát a Madonna-szobrot 1594- ben H. Gerhard készítette.

Az Új városháza (Neues Rathaus) G. Hauberisser neogótikus alkotása. 1897-1907 között épült fel a hat belső udvaros, hatalmas tömb. A 85 m magas kilátótorony alsó szintjén minden délelőtt 11 órakor látványos bábjátékban elevenedik meg a landshuti lovagi torna.

A Régi városháza (Altes Rathaus) a Marienplatz keleti oldalát zárja. Ezt is J. Ganghofer, a Frauenkirche építője emelte 1470-1474 között. A késő gótikus alkotásból csak a tanács-, illetve bálterem élte túl sértetlenül a háborús pusztulást. (1972-re az egész építményt helyreállították.)

A Szt. Péter-templom (St. Peterskirche – Rindermarkt) a város legrégibb temploma. A XII. századi kis kápolna helyén 1365-ben háromhajós, gótikus templomot emeltek két toronnyal, de az egyik később villámcsapás következtében elpusztult. A megmaradt torony, a 96 m-es Öreg Péter a város egyik jelképe. Galériájáról széles panoráma nyílik a városra és az Alpok nyúlványaira.

A templomot 1630-ban hatszögű szentéllyel bővítették, 1753-1756 között díszítették a templombelsőt. 1730-ból származik a főoltár, középkor végi a Szt. Péter-szobor, a szentély öt gótikus festménye és az északi hajó hatodik kápolnájának gótikus oltára.

A Szentlélek-templom (a Tal és a Rosental utca sarkán) a XIII. századi kórház és kis román kápolnája helyén, 1327-1382 között épült ki gótikus csarnoktemplommá. 1724-1730 között az Asam fivérek barokkosították. Ekkor épült karcsú tornya ís. A II. világháború után a stukkókat helyreállították. Eredeti szépségében maradt meg a főoltár (1727) és az északi oldalon álló Hammerthali Madonna (1450).

Az Isar-kapu (Isartorplatz) a Tal, a XII. század óta eleven üzletutca délkeleti végpontja. 1314-ben ezzel fejezték be Bajor Lajos városvédő falrendszerét. Déli tornyában az 1948-ban elhunyt Kari Valentint, a népszerű komikust és korát bemutató Valentin-Musäum – igen, így, bajor tájszólásban írták ki a Kuriositäten-Kabinett „tisztességes” nevét – mellett a népi énekeseket is megörökítették.

(A „Musäum”-nak még a nyitva tartása is komikus: hétfőn, kedden és szombaton 11.01-17.29, vasárnaponként 10.01-17.29 között tart nyitva.)

A Német Múzeum (Deutsches Museum – Museuminsel) gyűjteményét még 1903-ban alapították, de csak 1911-ben épült fel az akkor még újdonságnak számító vasbeton épület, amelyben egymillió kötetes műszaki könyvtár és 2400 férőhelyes kongresszusi terem is helyet kapott.

1925-ben nyílt meg a műszaki bemutató, amely napjainkra a világ egyik legnagyobb, legérdekesebb technikatörténeti és természettudományi múzeumává fejlődött. Működő modellek demonstrálják a múlt és a jelen (s talán már egy kicsit a jövő) fejlesztési eredményeit. Ezt feltétlenül látni kell! Nyitva: naponta 9-17 óra között.

A Müller-népfürdö (Müllersches Volksbad) a Jugendstil, a szecesszió építészeti emléke. A Ludwigsbrücke (helyén még Oroszlán Henrik emelte az első fahidat) túlsó, haidhauseni hídfőjétől északra, az Isar partján áll.

II. Miksa palotája (Maximilianeum – Maximilians-anlagen). A Maximiliansbrücke végében, az Isar keleti partján emelkedő dombon uralkodó neoreneszánsz palotát 1857-1874 között F. Bürklein és G. Semper tervezte. 1949 óta itt székel a bajor nemzetgyűlés, de egy része – Miksa császár eredeti elgondolása szerint – még ma is kollégium.

Békeangyal (Friedensengel – Maximilianeum). Az 1871-es francia-német békekötés emlékére emelték 1899-ben.

A Schackgalerie (Prinzregentenstrasse 9.) a XIX. századi német festészet gyűjteménye. Nyitva: kedd kivételével mindennap 9.30 és 16.30 óra között. (Vasárnap ingyenes.)

Bajor Nemzeti Múzeum (Bayerisches Nationalmuseum – Prinzregentenstrasse 3.). A német építészeti stílusok egyvelegét látványosan, de kissé bizarrul ötvöző hatalmas épülettömb a német (elsősorban a bajor) művészet és a kultúrtörténet legértékesebb gyűjteménye.

Az ónémet plasztikák és falikárpitok, a wessobrunni szoborcsoport (1250) és a bambergi ferencesek szárnyas oltára (1429), meg Riemenschneider 1500 körül készített faszobrai külön termet kaptak. Különösen érdekesek a XVI. századi fa városmodellek. Nyitva: keddtől péntekig 9.30-16.30, szombaton és vasárnap 10-16.30 óra között. (Vasárnap ingyenes.)

A Művészet Háza (Haus der Kunst, Staatsgalerie moderner Kunst – Prinzregentenstrasse 1.) a hitleri időkben, 1933-1937 között épült, klasszicista utánérzés. A 175 m hosszú, 44 oszlopos épülettömb főbejárata az időszakos kiállításokhoz vezet.

Nyaranta itt rendezik meg a Müncheni Művészeti Kiállítást, időszakonként meg a híres régiségvásárt. A nyugati bejárata előtt Henry Moore fekvő nőalakja hálás fotótéma. Innen nyilik a két állandó kiállítás: az egyik, az Új Képtár (Neue Pinakothek) I. Lajos 1853-as adományából alakult ki. (Munkácsy Mihály müncheni tartózkodására a „Látogatók” c. festménye utal.) Ennek a gyűjteménynek nagy részét ma már a Neue Pinakotheknak a Theresienstrassén emelt, valóban új épületében tekinthetjük meg. A másik állandó kiállítás, az Állami Képtár modern művészeti gyűjteménye (Staatsgalerie moderner Kunst), a francia impresszionistáktól a német expresszionistákon át a legújabb alkotókig fogja át a modern festészetet. (Moholy Nagy László és Vasarely egy-egy alkotásával is találkozhatunk.)

Az Angolkert (Englischer Garten) a Haus der Kunst mögött, 350 hektárnyi területen, 1786-1802 között létesült. A város legkedveltebb kirándulóhelye. A természet szépségét fokozza két több ágra szakadó patak, az Eisbach és a Schwabinger Bach, valamint egy kis mesterséges tó a japán teaházzal, északabbra pedig a Monopterosz és a kínai pagoda.

A Ludwigstrasse, az I. Lajos nevét viselő, kereken 1 km hosszú sugárút, München egyik legelegánsabb utcája, az Odeonsplatztól indul. (De tulajdonképpen nyílegyenesen vezet idáig a Marienplatztól, csak ott még Theatinerstrasse néven, sétálóutcaként, innét pedig töretlenül folytatódik a Schwabing városrészben, igaz, itt már Leopoldstrasse néven.)

I. Lajos lovas szobra, amelyet 1862-ben állítottak fel, az Odeonsplatz középpontját jelöli.

Az egykori Leuchtenberg-palota (Odeonsplatz 1.) Leuchtenberg hercegének (mi őt Eugene de Beauharnais néven jobban ismerjük) épült 1817-1824 között.

A Ludwigstrasse északkelet felé vezető szakaszán középületek sorakoznak. A keleti oldalon az első az Állami Főlevéltár (Hauptstaatsarchiv).

A Bajor Állami Könyvtár (Bayerische Staatsbibliothek – Ludwigstrasse 16.) 1832-1843 között kialakított 150 m-es homlokzata mögött 3 millió könyvet, 50000 kéziratot és több különlegességet őriznek.

A Lajos-templom a számos középületet tervező F. von Gärtner fő műve. 1829-1844 között épült, fehér mészkőből, historizáló stílusban, 64 m-es ikertornyai például a román stílust idézik.

Az 1826-ban egyetemi várossá lett München neves építője, Gärtner a terekké szélesített sugárút két oldalán helyezte el az egyetem (Universität) együttesét. A tereket ellenálló diákokról (Scholl-Platz) és együttműködő tanárukról (Prof.-Huber-Platz) nevezték el.

Diadalív (Siegestor) jelzi a Ludwigstrasse végét. I. Lajos megbízásából Gärtner tervezte 1843-ban, de csak a halála után, 1852-ben fejezték be.

A Leopoldstrasse a Ludwigstrasse egyenes folytatása. Balra, az Akademiestrasse sarkán áll a Képzőművészeti Főiskola (Akademie der Bildender Künste). 1874-1884 között épült tömbjében sok magyar művész tanult és tanított.

Itt már Schwabingban, a Münchenhez csak 1890-ben csatolt kisvárosban, a „festők, építészek, szobrászok és egyéb komédiások” (pardon: egyéb művészek) negyedében barangolunk. A müncheni Montmartre-nak is aposztrofált művész-, valójában inkább szórakozó-negyed éjszakai élete megér egy körsétát.