Los Angeles

Nagyon nehéz Los Angelesszel kapcsolatban leírni a szót: város. Az angyalok királynőjének városa — mert ez a település eredeti neve — ugyanis nem egy város, hanem csaknem száz-település agglomerátuma. Viszont ezeket egyetlen településnek számítva, Los Angeles a Csendes-óceán partjának legnagyobb, az Egyesült Államoknak pedig a második legnagyobb városa.

Los Angeles területe 1200 km2. Ebben a városban csaknem hárommillió, az egész „Metropolitan Area”-ban pedig több mint hétmillió ember él, dolgozik.

Los Angelesnek vannak szenvedélyes barátai és ádáz ellenségei. Olyan város ez, ahol van valódi és talmi gazdagság, valódi és talmi nyomor, ahol magasra csaptak a néger negyed lángjai — szinte elsőnek a 60-as évek közepén Amerikában —, s ahol szinte ezzel egyidőben ezrek ünnepeltek egy-egy filmbemutatóra érkező sztárt.

„Nem város, hanem gyorsforgalmi utak szövevénye:”. Ez a leggyakoribb vád Los Angeles ellen. Van is ebben igazság. A hatalmas területet a gyorsforgalmi utak — hat-nyolc sávos vagy ennél is szélesebb útmonstrumok — hálózzák be. Így is gyakran több mint egy órába telik, hogy a város egyik végéből a másikba jusson valaki, a csúcsforgalmi időn kívül is. Ez a város éppen ellentétes New Yorkkal: ott a víz megszabta határokon belül kellett terjeszkedni. Los Angelesnek, legalábbis kezdetben, volt tere n tengerpart és a partmenti hegyei közötti síkságon, s így széltében-hosszában nőtt meg, földszintes maradt. Nincs egyetlen városmagja, ehelyett minden Los Angeles-i egy féltucatnyi modern belvárost tud felsorolni az egyes kerületekben. S azóta Los Angeles is felmászott a hegyoldalakra, bekúszott a hegyek közötti völgyekbe, tovább építve a freewayk, a gyorsforgalmi utak hálózatát, még a tengerből is lecsípett magának egy darabot.

„Iszonyatos a klíma.” Ez a másik gyakran hallott vád, ez is némiképp igaz. A szubtrópusi éghajlatú város hatalmas „tányér” fenekén ül, s a tányér peremét a környező hegyek alkotják. Ennek következménye az ún. inverzió: a tenger felől érkező légáramlatok megakadnak a hegyekben, ráadásul ezeket lefelé szorítják a korábban felmelegedett, de most leszálló levegő rétegei. A két réteg találkozásánál a város fölé igen gyakran olyan „lemez” borul, amely nem engedi felszállni a füstöket, gázokat. Márpedig Los Angeles, ahol egy lakosra számítva a világon a legtöbb gépkocsi, rengeteg füstgázt termel, nem is szólva az ipari üzemek égéstermékeiről. A napsugarak hatására ritkán olyan folyamat is megindul, amely kémiai reakció útján ezeket az égéstermékeket életveszélyes gázokká alakítja át. Ilyenkor riadót kell elrendelni, szükség-intézkedésként leállítják a gyárakat, korlátozzák az autóforgalmat, közben a los angelesiek vörösre csípett szemmel könnyeznek. A város fölött szinte állandó a smog, a füstköd felhője. De állandó a szubtrópusi mediterrán éghajlat is, a meleg, a kellemes, egyenletes időjárás; “smog ide vagy oda, még a szuper útvonalakat is pálmáfák szegélyezik.

„Ennek a városnak nincs Igazi kultúrája.” Valóban a filmstúdiók talmi csillogása hosszú időn át elnyomta a kultúrát. De ma Loa Angeles olyan művelődési központtal büszkélkedik, amely csak a New York-i Lincoln Centerrel vethető össze.

Ami az „intellektuális klímát” illeti, kétségtelen, hogy általában nem ezzel szokták jellemezni Los Angelest. De ebben a városban van az egyik leggazdagabb anyagú múzeum, itt jelenik meg a nyugati partvidék egyetlen igazán jó napilapja, itt működik California legnagyobb létszámú egyeteme, az UCLA (University of California, Los Angeles), s még egy tucatnyi felsőoktatási intézmény és kutatóintézet. Kiváló a szimfonikus zenekara.

A hegyek és a tenger között kialakult mammut város része a mai amerikai életnek. Vezető helyet foglal el egész sor iparágban. Ez az amerikai ruhaipar második legnagyobb városa. Két nagy repülőgépgyára van, kikötője a legnagyobb forgalmat bonyolítja le Amerika nyugati partján, óriási gép- és vegyipari üzemek működnek Itt, élelmiszeripara nem is egy termék gyártásában vezető helyen áll az Egyesült Államokban. Ez a nyugati partvidék kereskedelmi és pénzügyi központja, óriási töke felhalmozódásának színhelye, a világ filmiparának mindmáig legnagyobb központja.

Hosszú utat tett meg a város azóta, hogy Felipe de Neve kormányzó parancsára vagy fél Száz spanyol katona 1781 őszén telepet alapított ott, ahol az általában száraz medrű Los Angeles River a Csendes-óceánba ömlik. Sem a spanyol, sem a mexikói uralom nem hozott sok változást a szegényes kis település életében, bár a mexikói kormányzat hivatalosan California fővárosának nevezte ki. Nem sokat változott az élet akkor sem, amikor California amerikai uralom alá került.

A változást a vasút hozta: ekkor kezdték felfedezni Dél-California termékeny földjeit, s a szövetségi kormányzat ösztönözni kezdte a bevándorlást erre a határvidékre. Olcsó vagy ingyen föld, áttelepülési segély serkentette a gyors növekedést a hetvenes években. A nyolcvanas évekre pedig már egészen jelentős várossá alakult Los Angeles. Ekkor kezdték meg San Pedrónál a korszerű kikötő kialakítását, igaz, ez akkor még vagy 30 km-re volt a várostól, nem természetes, hanem mesterséges öbölben, kotrott hajózóutakkal. Ekkor a város termékei még főleg mezőgazdasági cikkek voltak, elsősorban a hetvenes években megindult narancstermesztés hozott jövedelmet, de az ipari fejlődés sem váratott magára sokáig.

1907-ben egy chicagói filmes csoport, amely a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudta befejezni Gróf Monte Christóról készített filmjét, ideutazott, hogy az akkor még smog nélküli, napos, száraz időben fejezze be a forgatást. Ez volt a Los Angeles-i filmipar megszületésének pillanata, mert példájukat új és új filmes csoportok követték, s két évtized leforgása alatt Los Angeles, pontosabban Hollywood lett a világ filmiparának akkori fővárosa. Volt idő, amikor a filmipar 100 000 embert foglalkoztatott, s bár a filmesek kora ma már bizonyos értelemben lealkonyult, helyette jött a televíziós ipar, amely ugyancsak nagyhatalommá lett a városban.