Chicago

A Michigan-tó és a Chicago folyó menti város egyike az Egyesült Államok legsűrűbben lakott körzeteinek. A Sears Tower a chicagói felhőkarcoló, a világ egyik legmagasabb épülete, csaknem 500 m-es tornyával. Egyszóval Chicago nem adja fel azt a hírét, amely szerint az Egyesült Államok legdinamikusabb, legerőteljesebben fejlődő városa. Beceneve, a „szelek városa,” – The Windy City – arra utal, hogy a Michigan-tó felől szinte mindig érkezik légáramlat a város belterületére, de ez jelképesen is érthető: ez az a város, ahol néha friss szelek fújdogálnak …

Chicago ipari és kereskedelmi központ, de egyben az Egyesült Államok egyik legjelentősebb kulturális és művelődési centruma is, ahol több hatalmas egyetem székel, világhírű szimfonikus zenekar működik, több színház, sőt – az Egyesült Államokban ez egyáltalán nem jellemző – rendszeresen játszó operaház is van, és legújabban a film is kezd visszatérni ide, a kezdeti amerikai filmgyártás fővárosába. Nagyszerű múzeumok várják impozáns kiállítási anyaggal a látogatókat. Öt napilap jelenik meg, negyven rádió- és tv-állomás sugároz műsort.

Bár Chicago hatalmas város, szorosan vett belterülete, tehát ami a városi közigazgatás alá tartozik, viszonylag nem nagy. Keleti határa a Michigan-tó partja, ettől nyugatra a legtávolibb pont mintegy 10 km-re van. Az észak-déli távolság valamivel kevesebb 25 km-nél. A város négy körzetre oszlik. A kelet- nyugati irányú választóvonal a Madison Street, az észak-déli irányban futó választóvonal a State Street. Ennek alapján osztják fel a várost négy körzetre: északnyugat (N.W.), északkelet (N.E. – ide alig néhány háztömb tartozik, mert a városnak ezt a részét a tó mintegy „kiharapja” Chicago testéből), illetve a délnyugati (S.W,) és a délkeleti (S.E.). A városon keresztül jórészt délről északra halad a Chicago River, majd a

Madison Streettől valamivel északabbra hirtelen keletnek fordul, és a tóba ömlik.

Ami fontosabb látnivaló, érdekesség, az tulajdonképpen szűk kis körzetben elérhető. A szorosan vett belvárosban alig néhány háztömbnyi területen, az ún. „Hurok”-ban, a Loopban és közvetlen környékén fellelhető a legtöbb központi intézmény, hivatal, színház, sok mozi, áruház, irodaház, üzleti vállalkozás, vendéglő. Északon ehhez csatlakozik a Near North, Chicago legelőkelőbb lakónegyede, az ún. Aranypart, a Gold Coast, valamint a népszerű és nagy pihenőhely, a Lincoln Park. Ennek a negyednek nyugati oldala az Óváros, az Old Town, érdekessége, hogy egykori nyomornegyedből XX. század húszas éveiben vált afféle bohémteleppé, a chicagói szórakoztatás egyik központjává, olyasféle intézménnyé, mint amilyen a New York-i Greenwich Village. Az itteni házak jó része a századforduló tájáról maradt vissza, természetesen korszerűsítve, rafináltan átalakítva. (Ezen a környéken van az a víztorony is, amely túlélte az 1871-es nagy tűzvészt.) A délkeleti negyed, a Southeast több önálló körzetre oszlik, ezek közül jelentős a Michigan-tó partja, a Grant Park környéke, ahol nagyszerű múzeumok vannak, valamint a tóparttól távolabb a chicagói egyetem campusa, s ettől nyugatra az egykori vágóhíd. De a délkeleti városnegyedben találhatók a legsötétebb nyomornegyedek is.

Szorosan vett magyar negyed nincs Chicagóban, eltérően New Yorktól vagy Clevelandtől. Már csupán a magyarok kis csoportja, elenyésző kisebbség lakik még az egykori német negyed, a Lincoln és a Laurence Street környékén, a legtöbben ma már „beolvadtak” a suburbok, az elővárosok amerikai társadalmába. Néhány magyar üzletet és egy-két vendéglőt azonban még mindig találni a városban, Chicagóban magyar egyházközség is működik.