Sydney szállás

Miért érdemes szállást foglalni Sydney-ben már 4.740 Ft-tól / éjszaka?

Első úti célunk a város szíve, a City. Ide könnyen eljuthatunk, bármerre van is a szállásunk, mivel Sydneyben minden út – a Citybe vezet. Persze érdemes elolvasni a buszok és vonatok feliratait, nehogy tévútra vigyenek. A keresett hely: a Circular Quay. Itt van az átkelő hajók kikötője. Innen indulunk városnéző sétáinkra.

A Circular Quay hajóállomásával szemben a széles Alfred Street végén áll a 116 méter magas toronyház, az AMP Building. A magasházak építésének amerikai hóbortja a második világháború után érte el Sydneyt. Az igazi versenyfutás az ötvenes évek végén kezdődött. Az AMP Building 1961-ben készült el. A 25. emeleten a turisták részére „kilátót” létesítettek. Pompás kilátás nyílik innen a Sydney-öbölre, a kikötő keretező Harbour Bridge-re és az Operaházra.

A Circular Quay East végén, a Sydney-öböl jobb oldalán egy keskeny félsziget, a Bennelon Point nyúlik a tengerbe.

Itt áll Sydney büszkesége, az Operaház. A Circular Quaytől nincs messze, mindössze 10 perces kényelmes séta a tengerparton. Ha mégis busszal kívánunk odamenni, a George Street-en napközben 10 percenként közlekednek az „Opera House” feliratú kocsik. Este 6 óra után pedig a George Street-en haladó majdnem valamennyi autóbusznak az Operaház a végállomása. Személyautók számára nincs parkolóhely az épület körül, a tervezőknek ugyanis az volt a megkötése, hogy a csillogó fehér épület nagyszerű látványát ne rontsa le a körülötte parkoló autók színes sokasága. Természetesen, aki napközben csupán azért kíván elmenni az Operába, hogy jegyet váltson, odamehet gépkocsival, de legfeljebb 15 percet várakozhat a főlépcsők alatti fedett térségben. Az előadásokat látogatók számára kissé távolabb alakították ki parkolóhelyet.

A sydneyi Operaház, ez a világon egyedülálló építőművészeti alkotás hovatovább nemcsak a város, hanem egész Ausztrália nemzeti jelképévé vált. Fényképről bizonyára minden külföldi látogató ismeri, mégis, amikor a közelébe érünk, lenyűgöz nagyszerűsége. Három oldalról tenger fogja közre az épületet, amelynek kontúrjai dagadó vitorlájú csónakokra emlékeztetnek. Az építészek kagylóhéjakról beszélnek, szerintük az ausztráliai partok mentén élő Lopha cristagalli kagyló héja hasonlít leginkább az építész által felvázolt formákhoz. Ez persze csak utólagos találgatás, az operaház szellemi alkotója, Jorn Utzon dán építész terve elkészítése előtt sohasem járt Ausztráliában, s nem valószínű, hogy ismerte ezt a kagylófajtát.

Sok huzavona után végül is elkészült a nagy mű, 1973. szeptember 28-án tartották meg az első előadást az új operaházban. A sydneyi művészek Prokofjev: „Háború és béke” című darabját mutatták be. A kulturális központ hivatalosan csak október 20-án nyitotta meg II. Erzsébet királynő, férje, az edinburghi herceg kíséretében.

A látogatók az épületrészek körül szabadon közlekedhetnek úgyszintén a „Box office”-ban a kiállítási teremben és az étteremben stb. is. Aki azonban meg kívánja tekinteni a nagy előadótermeket és a többi belső teret, annak csatlakoznia kell a félóránként induló túrák egyikéhez. Erre jegyet kell váltani, ami nem könnyű, mivel nagyon sok az igénylő.

Az Operaháztól sétáljunk vissza a kikötőbe, majd az Alfred Street túlsó végéről kövessük a George Street vonalát észak felé mindaddig, míg el nem érjük a Kikötő-hidat. Mielőtt az Operaház megépült volna, Sydney legfőbb büszkesége és a város jelképe a Harbour Bridge (Kikötő-híd) volt. A megépítését követő években a világ legnagyobb acélvázas hídjának számított, méreteit azóta sem sokan szárnyalták túl. Az öböl felett átívelő hatalmas acélszerkezetet a nép tréfásan coathanger-nek (kabátakasztónak) nevezi, alakja valóban egy vállfához hasonlít. A hídfő belsejében kényelmes lépcsők vezetnek a több emelet magasságban húzódó híd keleti oldalának gyalogjárójára. Megéri a fáradságot, mert innen pompás kilátás nyílik az egész öbölre, természetesen az Operaházra és az egész belvárosra is. Aki gépkocsival hajt át a hídon, mindebből semmit sem lát, mivel a vastag korlátok eltakarják a panorámát.

Néhány jellemző számadat a híd méreteiről. Teljes hossza a feljárókkal együtt 4 km, maga a hídszerkezet 1050 méter, ebből a középső nyílás 500 méter hosszú. A híd középső része 135 méterre emelkedik a víz fölé, az úttest 52 méterre van a vízfelülettől, úgyhogy alatta a legnagyobb tengeri hajók is kényelmesen átmehetnek.

A hídon igen nagy a forgalom. Nyolc sávban haladnak a közúti járművek, s naponta mintegy 150.000, évente több mint 50 millió autó megy át rajta. A két vasúti sínpáron 10-20 percenként robognak át a villamos vonatok. Nagyszerű látványt nyújt a híd éjszaka, amikor ezernyi lámpa fénye világítja meg az irdatlan „kabátakasztót”.

Nyugat felé több más híd is keresztezi a Parramatta-folyó torkolatának fokozatosan keskenyedő tengeröblét. A Harbour-Bridge-ről is látható a legközelebbi híd, amely Gladesville-nél ível át a folyó fölött.