Peking szállás

Miért érdemes szállást foglalni Pekingben már 1.847 Ft-tól / éjszaka?

Válasszuk kiindulópontul a Peking Szállót, már csak azért is, mert közel van a város mértani és politikai középpontjához, a fényképekről nálunk is jól ismert Tienanmen térhez, másrészt a pekingi bevásárló utca, a Vangfucsing déli végén helyezkedik el, ott ahol az a Csangan sugárúttal találkozik. Ezért ha történeti sétánkkal végeztünk, meglátogattuk az egykori császári palotát, a szállodához visszatérve az üzleti negyedben folytathatjuk utunkat.

Az 1974-ben épült, 23 szintes, környezetéből kimagasló, halványsárga Peking Szálló tájékozódási pontul is szolgálhat városnéző sétáink során. A tetejéről pompás kilátás nyílik a kínai fővárosra.

A TIENANMEN TÉR

A Csangan Tacsién (a Hosszú Nyugalom sugárút) nyugat felé haladva juthatunk el a Tienanmen térhez, a Mennyei Nyugalom kapujának teréhez, Peking hagyományos központjához. (Nálunk gyakran a Mennyei Béke kapujának tere néven emlegetik.) A 60-70 méter széles sugárút négy kilométer hosszú, de ha keleti és nyugati folytatását, a Csienkuomen és a Fuhszingmen sugárutakat is hozzászámítjuk, akkor kelet–nyugati irányban valósággal keresztülszeli a várost. Az egykori császári palota mellett húzódó sugárút és a hatalmas tér Peking ősi tartozékainak tűnnek, pedig jelenlegi formájukat az utolsó évek városépítési koncepcióinak köszönhetik. A mai Tienanmen tér eredetileg keskenyebb volt, s az Ég Templomához vezető útvonal része volt.

Két oldalán a császári Kínában a minisztériumok és más fontos szervek épületei álltak. Ezeket az imperialista hatalmak 1860 és 1900 évi büntető expedíciói pusztították el. Az így kialakult téren a kormány politikája ellen tüntetők először 1919. május 4-én vonultak fel, tiltakozva a versaillesi béketárgyalások döntése ellen. Ott ugyanis a volt német koncessziós területeket nem az antant szövetséges Kínának adták vissza, hanem Japánnak ítélték. Ez a megmozdulás indította meg az ún. „Május 4-e mozgalmat”. Itt kiáltották ki 1949. október 1-én a Kínai Népköztársaságot, itt vonták fel először az ötcsillagos nemzeti lobogót (amelynek öt csillagára vonatkozóan azóta se született egyértelmű magyarázat). A Tienanmen kapubástya a kínai címerbe is belekerült, majd a nemzeti ünnepen tartott felvonulások is erre haladtak, s több éves szünet után – haladnak ma is. 1959-ben itt épült fel a kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés hatalmas palotája. 1976. április 5-én, az elhunyt Csou Enlaj miniszterelnökre emlékezve itt tartották a legnagyobb tömegmegmozdulást a „kulturális forradalom” ellen, ugyanebben az évben itt búcsúztatták az elhunyt Mao Cetungot. akinek mind ritkábban nyitva tartó mauzóleuma is ezen a téren épült fel… A Tienanmen tér a Kínai Népköztársaság politikai jelképévé nőtt!

A felszabadulás utáni bontásokkal a tér tovább szélesedett, s 40 hektáros területével ma a világ egyik legnagyobb tere, ahol milliós tömeggyűléseket lehet tartani.

Északi részén a Tienanmen kapubástya magasodik. Ez a fővárossal egyidőben, a XV század elején épült, de a Ming-korban kétszer is elpusztult, így jelenlegi formáját a mandzsuk idején, 1651-ben nyerte el, azóta viseli mostani nevét is.

Alapzatával együtt 33,7 méter magas. A kettős tetejű, sárga cseréppel borított épületet a tér felől tíz oszlop tartja, tehát kilences tagolású, a 13 méter magas kőalapzatba öt, alagútszerű kaput vágtak. A kilences és ötös különben bűvös, a császár hatalmát jelképező szám.

Az alapzaton balra, illetve jobbra a felszabadulás után elhelyezett feliratpár: „Éljen a Kínai Népköztársaság!”, „Éljen a világ népeinek nagy egysége!” Az épületen ott függ a Kínai Népköztársaság címere. Ünnepi alkalmakkor a mellvéd alá kifüggesztették Mao Cetung arcképét is. Napjainkban állandó jelleggel kínt van. Állítólag egyedül itt az országban.

A Tienanmen kapubástya meghosszabbításában falak húzódnak, ezek az ún. császárváros falai, amelyek valamikor magát a teret is körülvették, ahová közember nem léphetett be.

A falak előtt – a fal vörösével azonos színűre festett – emelvények húzódnak, amelyekről a meghívott közönség a díszszemléket és a felvonulásokat nézheti. (Ezek 20000 néző befogadására voltak alkalmasak.) Újabban egy részüket elbontották, a felszabaduló helyet pedig parkosították.

A kapubástya előtti térség szabad, itt folyik keresztül az Arany Folyóvíz, amelyen hét, fehér márvány híd ível át. A középső, sárkánydíszes híd, amelyik a középső kapuhoz vezetett, a császár személyes használatára szolgált. A két mellette levő hidat csak az arisztokrácia és az udvari főméltóságok használhatták, az azon kívüli kettőt a harmadosztálytól felfelé rangsorolt hivatalnokok, a szélső kettőt pedig a harmadosztálytól lefelé rangsoroltak. A hidak mellett két kőoroszlán és két kőoszlop (hua piao) áll.

A sárkánnyal és felhőmotívumokkal díszített oszlopok, amelyek tetején egy-egy kőállat ül, a távollevő uralkodó visszatérésére figyelmeztetnek. A hagyomány szerint az oszlopoknál nyújtották be a petíciókat. Itt a téren bocsátották ki a császári ediktumokat, amelyeket a Szertartások Minisztériumának képviselője egy aranyozott fából készült főnix szájában engedett le a kapubástyáról a felsorakozott főhivatalnokoknak. Ha a császár személyesen is megjelent, akkor a kapubástya előtt a hivatalnokok és testőrök százezres tömege várta.

A mai térség két szélén álltak a minisztériumok: keleten a Szertartások Minisztériuma, a Közmunkák Minisztériuma stb., nyugaton pedig a Büntetések Minisztériuma, így aztán a pekingi népnyelv úgy tartotta: „keleten tartják kézben az életet, nyugaton a halált”.

A tér keleti oldalán emelkedő múzeumépület szintén a Kínai Népköztársaság megalapításának tizedik évfordulójára emelt tíz nagy épület közé tartozik. Két múzeumnak ad otthont: déli szárnyában a Lisi Povukuan (Történeti Múzeum), északi szárnyában pedig a Koming Povukuan (Forradalomtörténeti Múzeum) működik. Mindkettő 1961-ben nyitotta meg kapuit, hogy azután a „kulturális forradalom” idején bezárják. Ma a kiállítások ismét megtekinthetők.

A tér közepén magasodik a Népi Hősök Emlékművének 38 méter magas oszlopa, amelynek felállítását még 1949-ben határozták el, de csak 1958-ban készült el.

Mao Cetung halála után egy évvel készült el a tér déli részén álló mauzóleum, amelyben kristály koporsóban őrzik a Kínai Népköztársaság alapító elnökének földi maradványait.

A mauzóleum építésekor végrehajtott bontásokkal a tér most már egészen a belső és külső várost (Európában használatos nevén: a tatár és kínai várost) elválasztó fal kettős kapujáig, a Csienmen kapuig tart. Egyelőre térjünk vissza a Tienanmen tér kapubástyájához. A kapubástya meghosszabbításában futó falakon kisebb bejáratokat vágtak. Ezeken keresztül bejuthatunk a Tienanmen kapubástya és az egykori császári palota közötti tágas térségre.