Kína szállás
Miért érdemes szállást foglalni Kínában már 1.847 Ft-tól / éjszaka?
Ha valaki a XIX. századi Kínába látogatott, könnyebb volt a dolga a hagyományokkal, mint a mai utazónak. Akkoriban ugyanis Kína életének legapróbb mozzanatát is szigorú előírások szabályozták, következésképpen a szokásokat – ha idegenek voltak is – meg lehetett tanulni. Ám ez a társadalom már a múlté, viselkedési normáit kikezdték a polgári társadalom érintkezési szabályai, majd végleg eltüntették a Kínai Népköztársaság megalakulása óta eltelt évtizedek. (A „kulturális forradalom” évtizede pedig a viselkedés valamennyi normáját felszámolta, ezért utána központilag kellett az udvariassági formákat belesulykolni egy egész nemzedékbe, amely semmiféle „illemtant” nem tanult.)
A mai nehézségek abból erednek, hogy a régi szokások a felszínről eltűntek ugyan, de nem nagyon került még más a helyükre, s az emberek lelke mélyén ma is ott munkálkodnak. Egyszerre nincsenek és vannak.
A régi Kínában a családban és a társadalomban az idősebb, a feljebbvaló megfellebezhetetlen tekintélyt élvezett. Az egyén felett gyámkodott a család, a fiatalok a szabad párválasztást sem ismerhették meg. A hagyományos, konfuciánus erkölcs megkövetelte, hogy senki se mutassa ki különösebben az érzelmeit. Ez a magatartás nem fűződik semmiféle társadalmi struktúrához, így a legkönnyebben mentődött át a mába. Kínában tehát se örömöt, se bánatot nem szokás különösebben kimutatni. A szexuális erkölcs szabályai ma is jóval szigorúbbak, mint nálunk. A patriarchális család és a hierarchikus mandarinrendszer megszűntével a velük kapcsolatos hagyományok leginkább a fegyelemben, a felsőbb utasítások szigorú megtartásában élnek tovább. Az európai szokásokat ismerik, de ezek nem váltak az emberek viselkedésének elválaszthatatlan tartozékává.
Mindebből mit tudunk hasznosítani? Őszintén szólva nem sokat. Annyit mindenesetre igen, hogy ne tekintsük udvariatlanságnak, ha a hölgyeket valahol nem engedik előre (az európai lovagiassági szokásoknak itt nincs meg a tradíciójuk). Ha gyermekünk vagy unokánk netán kiküldetésünk idején születik meg, nyugodtan elmondhatjuk tárgyalópartnereinknek, csak ne csodálkozzunk, ha nem fogják tudni, hogy most mi illik: udvariasan elengedni megjegyzésünket a fülük mellett, vagy pedig lelkesen gratulálni. Ne felejtsük el, hogy a férfi delegáció mellé beosztott hölgy tolmács kedvessége a delegációnak és nem pedig a férfiaknak szól. Számoljunk vele, hogy amikor a fárasztó tárgyalási nap után pihenni, szórakozni megyünk, tárgyalópartnereink esetleg éppen akkor ülnek össze kiértékelni a napi munkájukat. Végül pedig a megkülönböztetettnek tűnő udvariasságot viszonozzuk ugyanolyan szívélyesen, de ne gondoljuk, hogy ez kizárólag nekünk szólt, ez minden vendégnek kijár.
S azt sem árt tudnunk, hogy a tengerparti nagyvárosok és a belső területek között eltérőek a viselkedési szokások.

