Egyiptom szállás

Miért érdemes szállást foglalni Egyiptomban már 1.168 Ft-tól / éjszaka?

A turizmus alapfeltétele, a különböző országok útleveleinek elismerése, a vízumkiadás gyakorlatának egyszerűsítése mellett (ma már egy külföldi akár a kairói repülőtéren is kaphat beutazóvízumot) az egyiptomi állam nagyon sokat tett a turisták utaztatásának megkönnyítése érdekében is.

A leglényegesebb fejlesztés Egyiptomba a műemlékek és turistalátványosságok kiépítésében, illetve a szállodaépítésben következett be. A műemlékek köre az utóbbi 2-3 évtizedben lényegesen nem növekedett. Érdemes azért megemlíteni, hogy Kairóban új Operaház nyílt meg ebben az időben, létrejött a Modern Művészet Múzeuma, új, végleges helyére költözött a Dr. Mohamed Mahmud Khalil és Felesége Múzeum, Luxorban új Régészeti Múzeum kezdte meg működését. Sokat javult – mégha messze nem kielégítő – a műemlékek állapota is, több ásatás eredményeit bevonták az eredeti kiállítási anyagba, őrzöttségük, megközelíthetőségük – bár távolról sem jó – jobb, mint. korábban. Szállodaépítésben viszont egyszerűen semmilyen korábbi időszakhoz nem hasonlítható az, ami az elmúlt 20-25 évben történt. A fővárosban az egyes nagy nyugati szállodaláncok egész hálózata jött létre (több kairói Hilton, Sheraton, Meridien, Novotel). Emellett azonban a város számos más pontján is létrejöttek a minden turistaigényt kielégítő szállodák és más hasonló vendéglátó létesítmények. Kairón kívül a legnagyobb és leglátványosabb fejlődés a Sínai-félsziget déli részén ment végbe, ahol – főleg a tengerparti részeken, mindenekelőtt Sharm el-Sheikben – valóságos turistaközpont alakult ki, a legkülönfélébb nagy szállodák helyi leányvállalataival.

Kisebb mértékben, de fejlődtek a szállodai kapacitások más tengerparti területeken is, mint Taba, Nuweiba, Dahab, továbbá a Szuezi- öböl afrikai oldalán, főleg Hurghadában vagy Marsa Álamban. Kb. 10 évvel ezelőtt új fejlesztés indult meg a Földközi-tenger partvidékén, ahol a meglévő városok mellett (Mersza Matruh, el-Alameinj egészen új szállodaközpontok jöttek létre, ahol elsősorban az egyiptomiak üdülnek. A hagyományosnak mondható turisztikai helyeken (Luxor, Asszuán, Alexandria stb.) szerényebb, de nem jelentéktelen fejlesztés ment végbe, de még olyan területeken is van fejlődés, mint Al-Minya, Asszjút.

A fentiekben csak röviden leírt fejlesztések eredményeként ma jobban megközelíthetőek azok a valaha virágzó városok, amelyekben az ősi egyiptomiak ragyogó templomokat, szobrokat, emlékműveket, arany- és ezüstborítással fedett obeliszkeket helyeztek el. A semmiből jöttek létre a Sínai-félsziget szállodái, így ma a turisztikai vágynak sokkal inkább eleget tehetünk, mint korábban, mondjuk Homérosz és Strabon idejében, amikor Memphisz és más egyiptomi városok felkeresése sokkal több – bár nem megoldhatatlan – nehézségbe ütközött. Sajnos azonban épp Mit Rahina /az ókori Memphisz/ kapcsán kell megjegyezni: a kátyúk szabdalta földúton elérhető város megközelíthetősége siralmas, és méltatlan a hely szelleméhez. A közeli Zawijat al-Arjané, Abuszíré és Dahsuré nemkülönben. Az utazó, aki e sírkerületek piramisaira kíváncsi, a jelenlegi, szerény infrastrukturális helyzetben csak könnyed, elnéző szemlélettel és avval a nézőpontváltással segíthet magán, amely nem a műszaki állapotok felől közelít e feltételekhez, hanem a dolog jó oldalát látva, régi felfedezők örökösének és egy nosztalgikus kaland részesének tekinti magát, amikor a sivatagon át teve- vagy szamárháton érkezik e helyszínre.