Berlin szállás

Szállásfoglalás Berlinben már 1.605 Ft-tól / éjszaka!

Éghajlata átmenetet mutat a kiegyenlített nyugat-európai óceáni és a szélsőségesebb kelet-európai szárazföldi övezet között. A tél enyhébb, mint hazánkban (januári középhőmérséklet: – 0,6 °C), a nyár viszont határozottan hűvösebb (júliusi középhőmérséklet: 18 °C). Az évi középhőmérséklet kb. 3 °C-kal alacsonyabb (8,4 °C), mint Budapesten, míg az évi csapadékmennyiség (587 mm) csaknem azonos a két nagyvárosban.

A mai Berlin elődjét az Odera és az Elba közötti területen élő nyugati szláv nemzetségek (vendek) alapították a VI. században. A Spree partján, egy széles gázló mentén két települést hoztak létre: a folyócska bal parti szigetén Kölnt, jobb partján Berlint. Az ószláv eredetű nevek hűen tükrözik a hajdani természeti képet: Berlin mocsárvidékbe ágyazott szigetet, Köln pedig cölöpökre épített házat jelent. A Malom-gát, a mai Mühlendammbrücke (Malomgát-híd) a város ősi magva. Itt húzódott az a gázló, amelynek a két középkori település keletkezését és fejlődését köszönhette. Az ezredforduló után a német hódítók – kelet felé terjeszkedve – fokozatosan kiszorították, ill. jobbágysorba taszították, majd beolvasztották az őslakos szlávokat. A két település Berlin néven egyesült és városi kiváltságokat kapott 1307-ben.

A fontos kereskedelmi útvonalak találkozópontján fekvő város az Észak- és Dél-, ill. Kelet-és Nyugat-Európa közötti forgalom átrakodó helyeként gyors fejlődésnek indult, 1359-ben a Hanza-szövetség tagja lett. A városfalakkal övezett, dinamikusan fejlődő, egyre inkább önállósuló Berlint a brandenburgi választófejedelem csapatai 1442-ben elfoglalták, kettéválasztották, és megtiltották a városszövetségben való részvéteiét is. Gazdasága az átmeneti visszaesés után 1486-tól – minthogy a város a Hohenzollern őrgrófok, majd a brandenburgi választófejedelem székhelye lett – ismét fellendült. A városfalakon kívül új negyedek létesültek. Újból virágzásnak indult a kereskedelem, sokoldalúbbá vált a manufaktúraipar. A terjeszkedő brandenburgi választófejedelemség – bekebelezve a Visztula és a Nyeman között porosz hercegséget – Poroszország magjává, az 1709-ben I. Frigyes porosz király által újraegyesített város pedig annak fővárosává vált.

II. (Nagy) Frigyes idejében a porosz királyság jelentősége megnőtt, és Berlin Bécs után a birodalom második legnagyobb városává fejlődött. Amikor 1871-ben létrejött az egységes német birodalom, fővárosává Berlint nyilvánították. 1877-ben Berlin már milliós város, a századfordulóig pedig csaknem megduplázódott a népessége. A Weimari Köztársaság idején, 1920-ban, miután egyesítették vele Charlottenburgot, Köpenicket, Schöneberget, Spandaut és Wilmersdorfot, továbbá hozzácsatoltak ötvenkilenc környező falut és huszonhét közigazgatásilag önálló nagybirtokot, London, New York és Párizs után a világ negyedik nagyvárosa lett.