Genf

Miért érdemes Genfbe utazni?

Genfből – Svájc egyéb részeihez képest – valami átható szellemiség árad századok óta. Valamikor a Római Birodalom részeként fontos közvetítő stratégiai és kereskedelmi pont volt Itália és Gallia között. Genf – bár egy időben a burgundiai királyság székhelye volt –, a francia királyság megerősödésével vesztett szerepéből. Sokáig a savoyai hercegek uralma alatt élt, s csak 1602-ben szabadult, egy kemény ostrom visszaverésével, amit azóta is minden évben látványosan megünnepelnek (az „Escalade”, december 12-én). Viszonylag későn csatlakozott a Konföderációhoz. Maga a város ma sem tartja magát igazán „svájcinak”. A genfi iskolákban máig úgy tanítják a nebulóknak, Genf Köztársaság és Kanton (mert hivatalosan ez a neve) és Svájc között négy kilométeres határ van.

A genfi intelligencia meg van győződve arról, hogy ők beszélik az igazán tiszta (akcentus nélküli) francia nyelvet – ebben van valami –, ők Rousseau, Voltaire és számos más irodalmi, történelmi nagyság szülői és egyúttal szellemi örökösei.

Mára Genf városa a nemzetközi politikai élet egyik legnagyobb centruma, fellegvára lett. Látogatóit – s nem csak az átutazókat – tekintve lepipálják Zürichet, Bázelt. Itt kapott helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének európai hivatala, valamint számos, nagy jelentőségű, az un. ENSZ-családhoz tartozó szakosított, világszervezet, mint a nagy múltú Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az Egészségügyi Világszervezet, a Szellemi Tulajdon Világszervezete, a Világkereskedelmi Szervezet (a korábbi GATT), a Meteorológiai Világszervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a Nemzetközi Távközlési Egyesület, az Egyházak Világtanácsa, a Nemzetközi Vöröskereszt s még sorolhatnánk. Ezen kívül a nagyon komoly nemzetközi (nem mindig kristálytiszta) magántőke kezelési centruma, a számtalan magánbankon keresztül.

Nem volt ez mindig így. Genf egészen a múlt század húszas éveiig kellemes üdülőhely volt a Genfi-tó délnyugati csücskében, amely közlekedési szempontból – talán szerencséjére – totális zsákutca volt. A vonat elment odáig, de onnan sehova se lehetett igazán tovább menni.

Amikor az I. Világháború után felmerült a kérdés, hova is helyezzék a Népszövetség székhelyét, Lausanne – amely akkor már fontos vasúti, közúti csomópont volt, az Alpokon átvezető utaknak, alagutaknak s a karbantartott hágóknak köszönhetően – toronymagasan esélyes volt. De a Népszövetség alapító atyái – hetvenes éveikben járó öregurak – úgy találták, jobb lesz nékik ez a nyugodt, békés, mégis egészséges, kis kellemes, elzárt zug. S úgy döntöttek: legyen a székhely Genf. Nos, ma már látható, mi lett ebből. A genfi nemzetközi szervezetek közel húszezer (külföldi és helyi) alkalmazottat foglalkoztatnak. A város az egyik legintenzívebben használt nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, autópályák sora köti össze a külvilággal, a francia nevezetes expressz-vonatok (TGV) naponta többszöri, alig négy órás időigényű összeköttetést biztosítanak Párizzsal és egy csomó más európai nagyvárossal. Évente több száz fontos nemzetközi konferencia színhelye. A szálloda- és vendéglátóipar értelemszerűen virágzik.

Kevesen tudják, hogy a harmincas évek végén elkészült Népszövetségi, mai ENSZ-palota 5 tervezője közül egy – mégpedig a meghatározó – a magyar Vágó István volt. Ma is több magyar építész dolgozik a városban, látványos eredményekkel.

Mindazonáltal, az utazó, ha nem akarja, mindebből jóformán semmit sem vesz észre, sétálhat az óvárosban, tiszteletét teheti az egyetem parkjában lévő Reformáció falánál, ahol a cseppet sem toleráns, diktátor-hajlamú Kálvin évszázadokra meghatározta a szigorú, puritán szemléletet az addig életvidám, francia szellemű városban. Szobra társaságában található Bocskayé is és jó néhány derék magyar is felfedezhető a szobroktól jobb kézre eső domborműveken. Gyönyörködhet a csodálatos parkokban. A Mont-Blanc híd sarkán kezdődő Jardin Anglais elején található a nevezetes virágóra, a Parc de la Grange – a Quai Gustave Adoron – az egyedülálló rózsakertjével és különlegesen elegáns éttermével. Benézhet a Route de Malagnou 15-ben található, kivételes élményt kínáló Óramúzeumba, a szokásos klasszikusokon kívül a legjobb és legismertebb svájci festők képeit bemutató Szépművészeti és Történeti Múzeumba. Etetheti a hattyúkat a tavi sétányokról, s ha pénze van, még vásárolhat is egyet s mást. Hiszen, ha az előbbiekből nem lett volna nyilvánvaló, a fejlődés az itteni árakban is markánsan megnyilvánul – bár Svájcban gyakorlatilag nincs infláció.

Ha autóval érkezünk, keressünk valahol a városközpont táján egy pénztárcánknak megfelelő normális árfekvésű, de kifogástalan minőségű szállodát – bőven talál ilyet a weboldalunkon. Nézze meg genfi szállás keresőnket, amelynek segítségével nem csak címeket, árlistákat kérdezhetünk le, de egyúttal le is foglalhatjuk a szálláshelyet, rendszerint saját parkolóval (ez ingyen van, vagy minimális napi díjért, viszont biztonságos). Vannak, akik inkább átmennek a francia határon Ferney-Voltairebe, mert néhány percre van csak a városközponttól, de valamivel olcsóbb. Akárhol is vagyunk, tegyük le a kocsit s váltsunk át a tömegközlekedésre, leginkább a trolibuszra. Kitűnő, megbízható, percre pontos menetrendje van (mint egyébként mindenütt Svájcban), tiszta, barátságos.