Kína repülőjegy

Miért érdemes repülőjegyet foglalni Kínába (Peking, Shanghaj, Hong Kong, …) már 149.701 Ft-tól?

A polgári forradalom győzelme, vagyis 1911 óta használják az európai naptárt, amely a felszabadulás után teljesen háttérbe szorította a régi holdnaptárt. Az európai naptárhoz tartozó ünnepek: újév (január 1., munkaszüneti nap), nőnap (március 8.), a munka ünnepe (május 1., munkaszüneti nap), gyermeknap (június 1.), a párt születésnapja (július 1.), a hadsereg születésnapja (augusztus 1.), a nemzeti ünnep, vagyis a Kínai Népköztársaság megalapítása (október 1., két munkaszüneti nap). Mint látjuk, a hivatalos ünnepek az európai naptárhoz kapcsolódnak, de kevés közöttük a pirosbetűs. (Nem mintha a holdnaptár szerintiek között több lenne. Általában véve kevés a munkaszüneti nap.)

Az évet, hónapot és napot rendszerint arab számmal írják, ezért nemcsak a naptárakból, de még az újságok címlapjáról is könnyen leolvashatjuk, hogy hányadika van. A holdnaptárban már nehezebb eligazodni. Mindenekelőtt a holdnaptár éveit a hatvanas ciklus tagjai jelölik. Ezeket nem számokkal fejezik ki, hanem minden év elnevezését két írásjegy adja, az első tag a „törzs” tíz, a második az „ág” tizenkét írásjegyének egyike. Ha a ciklusok írásjegyeit (ezek jelölik a számokat) sorban párosítjuk egymással, Összesen 60 variáns képzelhető el. Ezek akár számoknak is felfoghatók, s mivel egy emberöltőben csak egyszer fordulnak elő, nyugodtan használhatók az év számozására. Ez a számolásmód persze pontos meghatározásra nem használható.

Az „ág” tizenkét írásjegye egyben a tizenkét állatöv valamelyikének is megfelel, ezért a ma oly divatos kínai horoszkóp évei tizenkét évenként ismétlődnek. 2008 például a patkány éve, majd 2020 ismét az. Az állatöv évei így követik egymást: patkány, bivaly, tigris, macska, kígyó, ló, kecske, kakas, majom, disznó, kutya, sárkány.

A holdhónap 29, illetve 30 napból áll, s mivel a holdév összességében rövidebb a napévnél, időnként póthónappal egészítik ki. A hagyományos ünnepek a holdnaptárhoz igazodnak, amely több-kevesebb módosulással egész Kelet-Ázsiában elterjedt.

A holdnaptár ünnepei a vallási hiedelmekhez kapcsolódnak, ezért a vallás háttérbe szorulásával veszítettek régi fényükből. Mivel azonban – akárcsak a mi húsvétunk vagy karácsonyunk – mélyen beivódtak az emberek tudatába, makacsul tartják magukat, s a politikai légkör enyhülésével – családi ünnepként, népszokásként – ismét felélednek.

A kínai vallásosságot általában a több-hitűség jellemezte, vagyis a hívő nem feltétlenül egyetlen vallásnak volt a híve. Ez alól csak a XX. században elterjedt kereszténység képez kivételt.

A holdnaptár fontosabb ünnepei:

A Tavaszünnep (Csun Csie) a holdnaptár szerinti újév napja hivatalos évkezdő szerepét elvesztve is megmaradt a legfontosabb kínai ünnepnek. Régen ilyenkor hosszú időre megállt az élet az egész országban. Ez ma már a múlté (bár ma is három munkaszüneti nap), a holdújévet azonban most is látványosan megünneplik. Az ország déli részén a holdújév valóban egybeesik a tél végével, a tavasz kezdetével. A Tavaszünnephez hozzátartoztak az előkészületek is. A hagyomány szerint az utolsó holdhónap 24. napján a házi tűzhely istene elindul az égbe, hogy jelentést tegyen a család egész évi tevékenységéről. Érthető, hogy a háziak a legjobb falatokkal igyekeztek lekenyerezni eltávozása előtt, hogy odafent a lehető legjobbakat mondja róluk. Ilyenkor leszedték a házban található színes fametszeteket, a kapu díszfelirat-párját, hogy a tűzhely szellemének visszatértekor (erre az óév búcsúztató napon éjfélkor került sor) új képekkel, feliratokkal, lelkes petárdaropogtatással fogadják. A tűzhely szellemében ma már nem nagyon hisznek, de a lelkes ünneplés az új esztendőnek, illetve a közelítő tavasznak is kijár. Az ünnephez kapcsolódik a Lampionok Ünnepe, vagyis az a szokás, hogy az első hónap első felében a házak elé díszes lampionokat akasztanak ki. A holdújév nem egy szomszédos országban, így például Vietnamban, még ma is többnapos ünnep. Kulcsponti helye következtében nem árt tudnunk pontos időpontját.

A harmadik holdhónap 15. napja, amely rendszerint április elejére esik, a Halottak Napja (Csing Ming Csie, a Tiszta Fényesség Ünnepe). Ilyenkor falun felkeresik a családi sírokat, hiszen az ünnep fontos tartozéka „a sírok lesöprése” („szao mu”). Mégsem hasonlít a mi gyászünnepünkhöz. Bár ilyenkor megemlékező papírpénzeket égetnek olykor még ma is a sírokon (ezek az igazi bankjegyek utánzatai), náluk ez nem annyira a halottak, mint inkább az élők ünnepe. Már csak a verőfényes tavaszi idő, a feléledő természet okán is.

Ötödik holdhónap 15. napja a Sárkánycsónak Fesztivál, vagyis a nyárkezdet ünnepe (Tuan Vu Csie, Tuan Jang Csie). Ez rendszerint a mi júniusunk végére esik. A hagyomány szerint az ünnep a kegyvesztett költőre, Csü Jüanra való emlékezés, aki bánatában i. e. 277-ben vízbe ölte magát. Régen ilyenkor csónakversenyeket is rendeztek. Ez a hagyomány Dél-Kínában és Hongkongban még mindig tartja magát.

A nyolcadik holdhónap 9. napja az Őszközép (Csüng Csiu Csie) családi ünnepe, amely rendszerint a mi szeptemberünk végére esik. Ilyenkor esténként kiültek a kertbe, hogy a teleholdban gyönyörködjenek, s a hold tiszteletére hold alakú süteményt (jüe ping) ettek. E szokásokból az utóbbi maradt meg.

Kínában a gyász hagyományos színe a fehér, napjainkban azonban a két eltérő hagyomány keveredik már. A gyászolók – főleg ha hivatalos temetésről van szó – fekete karszalagot viselnek, de a koszorúk ezüstfehér papírból készülnek. Valamikor földjósok választották ki bonyolult számításaikkal a megfelelő sírhelyet, ahol buddhista szokás szerint kerek sírhantot emeltek. A szántóföldeken még ma is láthatunk ilyeneket.

Az öröm színe a vörös, ezért a régi esküvőkön a menyasszony talpig vörösbe öltözött, még az arcát is vörös kendő takarta. A házioltárokat vörös terítők borították. Ma már ezek sincsenek szokásban, de a forradalom vörös színe könnyen elfoglalhatta a helyüket. A boldogság megkettőzött írásjegyével viszont gyakran találkozunk. Ezt, ha falra, ablaküvegre (vagy régebben az ablak papírjára) ragasztották, szintén vörös színű papírból készítették, ha viszont vörös alapra került, akkor aranyszínű volt. Mára családi események jelöléséből politikai szimbólummá változott. A hosszú élet írásjegye és taoista jelképe, az őszibarack viszont kikerült a használatból.

Az új társadalomban értelmüket vesztették a patriarchális család szigorú hierarchiájának rituáléi. (Pedig az idősebbek tisztelete olyan fokot ért el, hogy még az „úr” értelmében használt „hszien seng” kifejezés eredeti értelme is: „korábban született”.) Ám a hivatali feljebbvalók tisztelete – ha módosulva is – tovább él. A megszólításban használt „úr” helyébe az „elvtárs” („tung cse”) lépett.

Sokszínű kínai népviseletet ne várjunk. A katonás kék és szürke városi „káderruha” azért is tudott meghonosodni falun is, mert a kínai viselet eleve hasonlított rá. Színesedése csak az utóbbi években kezdődött meg. Ha tarka népviseletbe öltözött csoportokat látunk, azok rendszerint nemzetiségiek, akik a Kínai Népköztársaság félszáz nemzetiségének valamelyikéhez tartoznak.