Firenze

Miért érdemes Firenzébe utazni?

Sok turista vasúton érkezik Firenzébe, mégpedig vagy Velencéből vagy Rómából. Mindenképp a Santa Maria Novella pályaudvarra fut be a vonat. Modern, tiszta, könnyen áttekinthető épület, közel a város központjához. Szállodát a város minden részében találhatunk, a pályaudvar közvetlen szomszédságában is vagy a környező utcák bármelyikében. A város különböző pontjai felé induló autóbuszok és trolibuszok – melyet itt filobusnak hívnak – megállója a pályaudvar előtti tér túlsó oldalán van; az aluljárón (sottopassaggio) át érhetjük el. Ha tudunk olaszul, az utcai kérdezősködésnél nem lesz különösebb problémánk, de mindenképp ajánlatos legalább egy kis úti szótárt venni, és a legszükségesebb közhasználatú szavakat már otthon megtanulni. Ha erre nem volt módunk, némettel, angollal vagy franciával is próbálkozhatunk. Velencében, Rómában vagy pláne Nápolyban ilyenkor bárki tőle telhetően – esetleg kézzel, lábbal magyarázva – igyekszik felvilágosítást adni, és ha megértette, hogy hová akarunk menni, esetleg el is kísér. Firenzében erre nem nagyon számíthatunk. A város lakói nem egészen olyanok, mint ahogy mi az olaszokat elképzeljük. Nem barátkozók, nem szoktak az utcán énekelni, a ruhát sem teregetik ki,két ház közé kifeszített kötélen. Az utcák tiszták, de itt-ott kicsit komorak, a híres középkori palazzók szürkék, némileg barátságtalanok. Sokan ezért kicsit csalódottan utaznak el Firenzéből; a reneszánsz bölcsőjét, a művészetek városát tarkábbnak, közvetlenebbnek gondolták.

Az utcákon egyébként – mint minden olasz városban – itt is szédületes a forgalom. Az útikönyvébe, térképébe mélyedő turistát állandó veszély fenyegeti, ha gondatlanul lelép a járdáról. A turista pedig szívesen lődörög gondtalanul az úttesten, mert egyes épületeket például csak az utcák vagy terek közepéről lehet jól megnézni, vagy pláne lefényképezni. A keskeny utcákon robogó autók miatt a lárma néha elviselhetetlen. Ezért bölcs dolog, ha a rossz alvók udvari szobát kérnek a szállodában. Hiába, a középkori utcahálózatot nem a mai gépjárművekhez méretezték, nem beszélve arról, hogy akkoriban a város lakóinak száma is kisebb volt, turistaforgalom pedig egyáltalán nem létezett.

A nagy képtárak kincsei lenyűgözik a látogatót mérhetetlen gazdagságukkal. De épp a legnagyobb, leglátogatottabb galériák – az Uffizi és a Pitti – kiállításai egyáltalán nem alkalmazkodnak a modern múzeumrendezés elveihez. Főként a Pittire vonatkozik ez, ahol megtartották a képek régi elhelyezési rendjét; a látogatók nagy része csak egy-egy pillantást vetve jobbra-balra sétál végig a falak mentén, melyek a padlótól a mennyezetig, szinte roskadoznak a világhírű festményektől. Félreértés ne essék, nem kifogásképpen mondjuk ezt, nem is az irigység beszél belőlünk, csak elő szeretnénk készíteni a mi múzeumainkhoz szokott látogatót, hogy itt bizony mennyiségben és minőségben is többet talál. Akinek csak néhány napja van Firenzére, természetesen nem töltheti egész idejét kizárólag valamelyik nagy képtár megtekintésével. Márpedig napi öt-hat teremnél többet kevés ember tud lélekben megemészteni.

Az autós turistáknak is azt ajánljuk, városnéző sétáikon csak gyalog közlekedjenek. A látnivalók szinte kizárólag a centrumban vannak, és a régi Firenze amúgy sem nagy város. Itt pedig szinte minden ház műemlék, lépten-nyomon új látnivalóra bukkanunk, a házaknak pedig nem elég csak a homlokzatát megnézni, ha lehet, pillantsunk be az udvarokba is. A templomok, múzeumok is olyan sűrűn helyezkednek el, mint sehol másutt. Aki beül az idegenforgalmi irodák városnéző autóbuszaiba – itthon ugyan felsorolhatja a prospektus alapján, hogy mennyi mindent látott -, de a valóságban bizony csak épülethomlokzatok bizonytalanul kavargó emlékét hozhatja magával haza. És feltétlenül menjünk fel a Dóm kupolájának vagy a Campanilének tetejére, valamint a Piazzale Michelangiolóra. Ezekről a kilátóhelyekről áttekinthetjük az egész várost, és könnyebben fogunk tudni tájékozódni a középkori utcahálózat kusza rengetegében.