Toronto

Miért érdemes Torontoba utazni?

Toronto Ontario tartomány fővárosa, Kanada legjelentősebb, leggazdagabb iparvidékének a központja. Észak-Amerika egyik leggyorsabban fejlődő városa, amelynek lakossága 30 családdal gyarapodik naponta. Már 1940-ben egymillió ember élt az Ontario-tó északnyugati partján elterülő hatalmas városban, ahol Nagy-Toronto – Metropolitan Toronto – lakóinak száma eléri az öt és félmilliót.

Néhány évtizeddel ezelőtt Toronto unalmas, csendes „angol” kisváros volt, amelyet lakóinak gondolkodása és életmódja jellemzett. Vasárnap nem rendeztek sporteseményt, nem játszottak a filmszínházak és nyilvános helyen sehol nem lehetett szeszes italt kapni, még egy pohár sört sem. A változás hirtelen, szinte egyik napról a másikra következett be, és elsősorban a második világháborút követő gazdasági fellendülésnek volt köszönhető. A város pénzügyi és ipari jelentősége rendkívüli mértékben megnövekedett; ezzel egyidejűleg gyors ütemben kezdődtek meg az építkezések. A város kikötőjét az ötvenes évek végén megépült Szt. Lőrinc-víziút megközelíthetővé tette az óceánjárók számára is. Kanada távolabbi részeiből és tengerentúli országokból is új munkaerő özönlött a városba és Torontóból néhány év alatt nagyváros lett.

Az utas olyan árukkal találkozik, amelyeket még nem látott eddigi útja során, számtalan nemzetiségi vendéglőben kóstolhatja meg a számára ismeretlen ízeket, az élelmiszerüzletek gazdag választékát látva hajlamos nem elhinni, hogy ezen árucikkek jelentős hányada 60 évvel ezelőtt a torontói ember számára is ismeretlen volt.

Essék néhány szó a „szellemi táplálékról” is: a Royal Alexandra Theatre-ben és a város más színházaiban görög tragédiától avantgarde drámáig szinte minden műfajt játszanak, ahogy hangversenyeken is válogathatunk klasszikus műsorok vagy dzsesszkoncertek között. Kiállítások és fesztiválok teszik még gazdagabbá a város kulturális életét. S milyen Toronto hangulata? A városnak lüktető, pezsgő légköre van, rengeteg ember lepi el a sétálóutcákat: itt tangóharmonika szól, ott tulipánt árul egy kislány, a hirdetőoszlop mellett zsonglőr ügyeskedik. Egyre nagyobb számban nyílnak európai jellegű teraszos kávézók, eszpresszók és kerthelyiségek, több utcasarkon télen gesztenyeárus topog.

Az óriási város szüntelenül tovább nő. Elővárosok – Willowdale, Don Mills – épültek ki ott, ahol pár évtizede még legelők terültek el. Húsz- és harmincemeletes lakóházak ágaskodnak tucatszámra a kilométerekre elnyúló egyemeletes családi házak tengerében. Toronto ultramodern jellegét leginkább tükrözi a belváros felhőkarcolóinak lenyűgöző együttese, köztük a Toronto-Dominion Centre éli Commerce Court hatvanemeletes irodaházai, valamint a gyorsforgalmi utak spagettihez hasonló szövevénye, ahol a MacDonald-Cartier Freeway egyik szakaszán például 16 sávon áramlik éjjel-nappal, szakadatlanul a kocsik áradata. Szerencsére a „város-atyák” idejében feleszméltek, és irányítani kezdték ennek a Kanada életében még soha nem látott városiasodásnak féktelen iramát.

Egyik legsürgetőbb feladat lett a város természeti szépségeinek, a zöldterületeknek a megőrzése. Toronto közvetlen környékén ugyanis rengeteg a szurdok, kis patakok és völgyek szelik keresztül-kasul a terepet, ahol szeptemberben égővörösre változott juharfák pompája teszi felejthetetlenné a kanadai őszt. Nagy-Toronto parkjainak száma meghaladja a háromszázat, területük háromezer hektárt tesz ki. A sok liget talán egy kicsit a múltat is jelképezi, amikor még végtelen őserdők nyúltak le az  Ontario-tó partjáig.