Párizs

Miért érdemes Párizsba utazni?

Fölöslegesnek érezzük, hogy a figyelmedbe idézzük: Párizs a földrajzi szélesség és hosszúság hányadik fokánál, percénél található. Idegen földek, városok utáni vágyakozásunk térképén sokunk számára a legpontosabban meghatározott hely talán éppen a francia főváros. Amelyet egyesek túláradó lelkesedéssel még „a világ fővárosá”-nak sem féltek elkeresztelni…

Szinte mindenki tudja, hogy Párizs a Szajna partjain épült, s hogy ezért nem véletlenül ring a város címerében egy hajó. A folyó nem csupán a poétáké, akik Apollinaire-től Verlaine-ig megénekelték, nem is csak a szerelmeseké, akik a partjain ábrándoznak. Nem is egyedül a hajóké, pedig az uszályok és tartályhajók a 250 kilométerre hullámzó Atlanti-óceán kikötőiből ma is tömérdek árut hoznak a – ki hinné? – kikötőváros-Párizsba. A turistáknak látványosság is a folyó – noha első látásra meglepődik: csak ilyen keskeny? ennyire rakpartok közé szorított? – meg tájékozódási pont is.

De hogy eligazodni segítsen, a Szajnáról tudnunk kell, hogy Párizs délkeleti részén ér a városba, s előbb északnyugati irányban folyik; a híres szigetek – a Szent Lajos-sziget és a Cité – után már majdnem kiegyenesedik a folyó íve, a Concorde hídjánál pedig egyenesen nyugatnak tart; utána az Eiffel-torony tövénél 45 fokos fordulattal délnyugati irányra vált, és úgy haladva hagyja el Párizst. A házak számozása a Szajna folyásával megegyezően halad, ha a folyóval megközelítőleg párhuzamosak az utcák, ha pedig a Szajnától távolodnak, akkor a folyóhoz közelebb eső végén kezdődik a házak számozása. Ezért is jó tehát emlékezetünkbe vésni, hogyan is szeli át az öreg folyó Párizst.

A francia fővárosnak a Szajnától északra, illetve attól délre fekvő két részét – ha némileg mesterkélten is – „Pest”-nek és „Buda”-nak tekinthetjük. A különbség – hadd ismételjük – elsősorban az, hogy „Pest” itt északon van, „Buda” pedig délen. A franciák „jobb part”-ról („rive droite”) és „bal part”-ról („rive gauche”) beszélnek, ehhez a megkülönböztetéshez megint csak tudnunk illik, hogy a Szajna milyen irányban folyik, hiszen a folyás iránya szabja meg, mi esik jobbra és mi balra.

Domborzati viszonyok alapján nehezen ismerhetők fel a párizsi „Pest”-et vagy „Buda”-t. A „jobb part” fölé emelkedik előbb a Ménilmontant, aztán a Montmartre, tetején az építőművészet igényeinek kevéssé megfelelő, de a párizsi városképbe már beilleszkedett fehér kőtömeggel, a Sacré-Coeur bazilikával. A „bal part” fölött Szent Genovéva „hegy”-e magasodik, amelyet  a híres diáknegyed vesz körül.

Tájékozódási pontokul hol az említett fehér bazilika, hol a Szajna szigetén a Notre-Dame két tornya, hol pedig az Eiffel-torony jól ismert sziluettje kínálkozik. Persze néha még a párizsi utcák külső képe is eligazíthat: a Champs-Élysées-n az autószalonok, nagy mozik, csillogó üzletek és elegáns kávéházak még akkor is sejtethetik, hol járunk, ha éppenséggel nem szökne a szemünkbe a jellegzetes Diadalív; ugyanígy az áruházak, bankok, üzletsorok láttán bizonyosak lehetünk afelől, hogy a „jobb part”-on vagyunk, a diákhad, a sok könyvesbolt, a kisebb bisztrók és önkiszolgáló éttermek sora már azt jelezhetik, hogy a „bal part” diáknegyedében tette le bennünket, hosszú, egyenes utcák XVIII. századi  palotákkal, antik holmikat árusító boltokkal: bizonyosak lehetünk afelől, hogy a „bal part” egyik csöndes „quartier”-jába kerültünk.