Franciaország

Miért érdemes Franciaországba utazni?

Egy futó, felületes látogatás nem elég ahhoz, hogy képet alkossunk Franciaország régióinak változatosságáról. Pedig az egyes régiók – az ott élő emberek, nyelvük és szokásaik – nagyon is különbözők. A francia lakosság sokszínűsége részben a folyamatos bevándorlásnak köszönhető. Jöttek bevándorlók Lengyelországból, Olaszországból és Közép-Európából, majd később Spanyolországból, Portugáliából és azokból az országokból, amelyek majd’ száz éven át francia gyarmatok voltak. 18 millió franciának – a lakosság egyharmadának – a felmenői között három nemzedékre visszamenőleg legalább egy külföldi van.

A francai konyha élvezetes módját kínálja az ország változatos és bőséges termést adó mezőgazdasága megismerésének. Noha a nagyvárosokban már megjelentek a gyorséttermek, a jó és tápláló étkek elkészítését még mindig egyfajta művészetnek tekintik. A bisztrók és vendéglők kiváló, gyakran olcsó menüket kínálnak, amelyek segítenek megismerni a helyi ízlést. Számos étel világhírű, ilyen pl. a bouillabaisse (a Midiből származó, halból és más tengeri állatokból készült sűrű, tápláló leves), a beuf a la bourguignon (borjúhúsból, gombából és burgundi borból készült fogás) és a quiche lorraine (tojás, tejszín és füstölt sonka tésztában sütve, észak-keleten kedvelik).

Franciaországból származik a világ bortermésének egynegyede, és minden vendéglőnek saját borpincéje van, amelyben az egyszerű asztali bortól a legkiválóbb minőségű borokig minden fellelhető. A különlegesebb étkezéseknél elengedhetetlen a pezsgő vagy a konyak. A legfrissebb főzési alapanyagok felkutatása, vásárlása és ügyes elkészítése a francia család életének fontos része. A legtöbb városban csodálatos piacok vannak, ahol a tarka színekben pompázó standok roskadoznak az árutól. A nézelődőnek a nyála csorog a közszemlére kitett sült húsok és édességek láttán, és erős kísértés érez, hogy lépten-nyomon vásároljon valamit.

A francia vidék és a vidéki városok ma is magukon hordozzák az elmúlt századok nyomait, azét a régmúlt időét, amikor még nem tartoztak egységes nemzethez. Provence jó példa erre: amfiteátrumai, diadalívei, a világ legjobban megőrződött ókori vízvezetékek Pont du Gardnál, a római hódítás emlékét őrzik. Az első nagy frank császárság megalapítója, Nagy Károly (kb. 752-814) idejében a főurak várakat építettek birtokaik védelmére. Számos ilyen erődítmény tarkítja ma is a francia tájat.

A franciák büszkék múltjukra, amely csaknem az emberi faj megjelenéséig nyúlik vissza. A cro-magnoni ősember a Dordogne-ban találhat Cro-Magnon barlangról kapta a nevét. Arra is van bizonyíték, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősember már 500.000 évvel ezelőtt megjelent ezen a területen. A legendás gallok, akiket sokan a franciák elődeinek tartanak, az i.e. VIII. században érkeztek a mai Franciaország területére, magukkal hozva a hettiták fémmegmunkáló tudományát, aminek köszönhetően földművelő eszközöket és fegyvereket egyaránt tudtak készíteni. A gallok a Rajnán érkeztek és az ország észak-keleti részét foglalták el. Végül is mindenfelé letelepedtek, keveredtek más népekkel, amelyek ugyancsak  szép számban vándoroltak be erre a földre.

Ezek az ősi telepesek azonban nem sok emléket hagytak hátra, és Franciaország inkább későbbi történelme okán vált híressé. A reneszánsz korában, a XV. és XVI. században olasz mesterembereket alkalmaztak, akik azokat az elegáns kertekkel és parkokkal övezett kecses kastélyokat építették, amelyeket a történelemkönyvekben és az irodalomban megjelenő történelmi Franciaországot megismerni kívánó turisták keresnek fel. A palotákat a főurak és nemesek lakták egészen a nagy francia forradalomig, amely 1789-ben robbant ki és XVI. Lajos király kivégzéséhez vezetett. A Loire völgyében néhány különlegesen szép kastély található, például Ambose, Blois, Chambord és Chenonceaux városkákban.

Plébániatemplomok ezrei és gyönyörű katedrálisok tucatjai épültek, jelképezve a római katolikus egyház gazdagságát és hatalmát, a francia hívők jámborságát. Boltívek és vaskos oszlopok jellemzik a XI. és XII. században épült tömör román stílusú templomokat, amelyek majd’ mindenütt megtalálhatók Dél-Franciaországban. Északon viszont a XII. és XIII században emelt magas, csúcsíves, nagy színes üvegablakos, gótikus katedrálisok a gyakoriak. Ilyen Chartres fenséges székesegyháza.

Hivatalos név: Francia Köztársaság

Terület: 551.600 négyzetkilométer

Lakosság: 58.375.000

Főváros: Párizs

Államforma: köztársaság

Pénznem: 1 euró = 100 cent

Nyelv: francia (hivatalos), baszk, breton, katalán, korzikai, provanszál, elzászi

Vallás: keresztény (római katolikus 76%, protestáns), muzulmán 4,5%, zsidó

Éghajlat: mérsékelt, keleten kontinentális, forró és száraz nyarakkal a Földközi-tenger partján; Párizsban a januári középhőmérséklet 3 C, a júliusi 19 C.