Egyesült királyság
Miért érdemes az Egyesült Királyságba utazni?
Anglia ma már nyitott az idegenforgalom felé, nagyon sok, azelőtt nem látogatható vár, kastély és udvarház tekinthető meg a nemzeti kulturális és művészeti örökséget kezelő alapítványok, a National Trust és az English Heritage jóvoltából. Anglia szinte minden pontján megtalálható irodáikban mindig kedvesen fogadják a turistát, ellátják ingyenes kiadványaikkal, térképeikkel és mindent megtesznek, hogy útbaigazítsák az utazókat, válaszoljanak a kérdéseikre stb. Az ápolt és gondozott kastélyok rendkívül sok látnivalót kínálnak, ne lepődjünk meg, ha rábukkanunk egy-egy Tizianóra vagy Raffaellóra.
Az angol muzeológia is sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben, szinte minden a turisták minél jobb kiszolgálására épül. Egyre több az interaktív múzeum, ahol a látogatók maguk is bekapcsolódhatnak például a művészettörténészek, régészek, restaurátorok munkájába; testközelből figyelhetik meg a kiállított tárgyakat; illetve a minél teljesebb hatáskeltés érdekében színek és szagok is segítik, hogy beleképzeljék magukat egy-egy kor történelmi eseményeibe. A londoni Royal Britain Múzeum például 1 000 év történelmét öleli fel 23 színben, vizuális bemutatók, hang- és illathatások és speciális trükkök segítségével. Hallhatunk csatazajt, Oroszlánszívű Richárd imáját vagy elkísérhetünk egy, a vesztőhelyre induló királynőt, hallgatván, ahogy a bakó a pallost feni éppen. Azért is indult ugrásszerű fejlődésnek a belföldi turizmus Angliában, mivel a múzeumok megpróbálnak közelebb kerülni a hétköznapi emberekhez. Aki igazán meg akarja ismerni Angliát és az angolokat, nemcsak oda kell elmennie, amit a bédekkerek kínálnak, hanem oda is, ahová maguk az angolok is járnak; ha este például szórakozni akar menni, vagy egy hétvégét eltölteni valahol, azt kell csinálnia, amit maguk az angolok is csinálnak, s amiért ők maguk is rajongana. (Úgy is alakíthatnánk a mondást, hogy ha Angliában vagy, tégy úgy, mint az angolok!) Máskülönben soha nem nyílik alkalma megismerni az országot, s emlékei között legfeljebb az „egyenturisták” felszínes élményei maradnak meg a Buckingham-palotától a Lake Districtig.
Ha mélyebben akarunk megismerkedni Angliával, nem szabad leragadnunk pusztán az idegenforgalmi látványosságoknál. Egy néhány napos kirándulás is lehet teljesebb – például egy szép napos délután kiülünk a fűre a Regent’s Parkban éppúgy, mint a környék lakossága. Vagy menjünk el egy vidéki fogadóba – a helyiekkel együtt – egy vasárnapi ebédre, ugyanis a Sunday Lunch-nak óriási kultusza van Angliában, egyszerűen vasárnap el kell menni ebédelni, még azok is megteszik, akik egyébként nem igazán engedhetnék meg maguknak, de valahogy kispórolják a családi konyhapénzből. Vagy a nyári hétvégeken, egészen szeptemberig – függetlenül attól, milyen az idő, lehet nyirkos, esős és szeles is – egyszerűen le kell menni a tengerpartra. Egy angol többre értékel egy bridlingtoni vagy torquayi üdülést bármilyen csodálatos mediterrán fürdőhelynél, mert az angol tengeri nyaraló-helyeknek még mindig óriási tekintélyük és nimbuszuk van. Jellegzetes angol szórakozás a madárfigyelés (bird-watching), százezrek hódolnak a túrázásnak, s a rossz idő sem tántoríthatja el őket – igaz a mondás, hogy ha a jó időre várnánk, akkor mindig otthon kéne kuksolnunk, el kell indulni, ha esik, ha fúj, hátha még jó idő kerekedik belőle. A helyi túraútvonalakról részletes brosúrák, füzetecskék állnak a rendelkezésre, s csak az igen precízen kihelyezett „makkos” útjelző táblákat kell figyelni, s nem lehet eltévedni. Az angolok fejével kell gondolkodnunk, és azt megnézni, amit ők is megnéznének. A leginkább népszerű a kert- és a royalty-turizmus: bele kell élnünk magunkat a mindennapi angol kertészkedésért rajongó vagy a királyi család tagjait bámuló lelkébe. Igen népszerűek azok a helyek, ahol egy királyi fenség járt, vagy szokta tölteni a nyári hónapokat, esetleg oda járt iskolába stb. Milliók figyelik ma is elragadtatással a királyi család mindennapjait. Számtalan emlékhely őrzi a történeti személyiségekhez, hírességekhez valamilyen módon kötődő helyeket. Se szeri, se száma a Nelsonhoz, Wellingtonhoz, Wordsworth-höz, I. Erzsébethez – akár a legcsekélyebb mértékben is – köthető helyeknek.

